Ármány és szerelem

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz. – ​​Küldje be hozzám Bergnét – mondotta a komornának. Néhány perc múlva Bergé ott állott Ilona ágya mellett. A szobát csak a hold fénye világította be. – A bizonyítékot akarom! – mondta halk, reszkető hangon a hercegnő. – Itt van! Tegyen vele, hercegnő, ami jólesik. Bergné kisuhogott. Ilona világot gyújtott és olvasta a herceg levelét. Olyan mozdulatot tett, mintha szét akarná tépni, de meggondolta a dolgot… A szobát még a nyári nap tikkasztó hősége töltötte be, a nyitott ablakon át beáradt a virágzó hársak édes illata. Ilona szíve kimondhatatlan vággyal telt meg, vággyal a szerelem, a boldogság után. Remegő ujjakkal egészen apróra hajtotta össze a levelet, s a nyakán csüngő aranyfüggőbe zárta. A függő egy férfi arcképét rejtette, amelyet a nővérétől csent el titokban Ilona még akkor, amikor Katinka menyasszony volt, Lotár menyasszonya. A bizonyító levéllel szíve fölött aludt el. Azzal mentette magát önmaga előtt, hogy nem fogja a levelet felhasználni. Cselekedeteinek azonban ekkor már nem volt korlátlan ura többé. Szerelme végzetes, ellenállhatatlan erővel ragadta magával egyetlen cél felé. Boldog akart lenni. Mindenáron. Szerelmesnek az áhított személynél viszonzásra találni legtöbbször nem sima ügy. Így van ez a XXI. században, de a XIX.-ben sem volt könnyebb. Nem számít, hogy a nép egyszerű gyermeke vagy, netán a felső tízezer közé tartozol. S a célhoz vezető eszközök sem mindig kifogástalanok. Vajon a tiszta érzés győz-e a gonoszság felett? Erre ad választ a regény.