KISKUNHALASTÓL A VILÁGHÍRIG /MAGYARNAK LENNI LXXXVII.

Túlságosan magyar érzelmű vagyok. Akárhol vagyok, mindig hamar elkap a honvágy. Úgy is fogalmazhatom, hogy honvágyas vagyok. Egy idő után már minden itthoni hiányzik. Bár szeretek másfajta világot látni, más kultúrákat megismerni, de ahogy lehet, irány vissza, Bakonykutira. Nem tudnám itt hagyni ezt a kis országot. Már gyerekkoromban foglalkoztatott a gondolat, hogy közösséget építsek. Mindenkit haptákba vágtam, mindenkinek programokat szerveztem, hogy ezt és ezt kell csinálni. Ma sem áll ez távol tőlem, hiszen évek óta foglalkozom közösségépítéssel. A civil egyesületnek elnöke vagyok, egy tornaegyesületet vezetek. Fiatalokat segítek, pályakezdő énekeseket tanácsadással, és természetesen mindent karitatív módon. Járva a világot azt észrevettem, hogy ez nálunk igencsak gyerekcipőben jár, mármint az önkéntesség, a szolidaritás és az, hogy az emberek bízzanak egymásban, pedig ez fontos.