"Nekem Ady Endre ostora tetszik" - Ady Endre és Nagy László Koczkás Sándor műhelyében

Koczkás Sándor (1924–2000) irodalomtörténész, kritikus, az ELTE XX. századi Magyar Irodalomtörténeti tanszékének docense volt. Szenvedélyes tanárként szinte haláláig tanított, nyugdíjasként is szemináriumokat vezetett. Mérhetelenül sokat írt: tanulmányokat, esszéket, kritikákat, elő- és utószavakat, majd irányította az Ady kritikai kiadások munkálatait, melyekben maga is részt vett. Mindig készült kötetbe gyűjteni írásainak különböző csoportjait, de dolgozni akart még rajtuk. Az idő azonban másfelé sodorta, majd a betegség megakadályozta ebben. Ady mellett elsősorban Nagy László munkássága érdekelte még. Számos Nagy Lászlóról írt munkájában utal a két költő szellemi, magatartásbeli rokonságára; a lázadó elégedetlenségre, a jövőért küzdő álhatatosságra, a merész gondolkodásra, etikai-erkölcsi keménységre. Ady hajdani néhány feltétlen híve után Nagy László volt az első, aki kimondta, hogy a teljes életmű érvényben van. S a század második felében sokáig az egyetlen, aki Ady lírai folyamát sehol sem akarta gátak közé terelni, megosztani. „ Látok én csillagra akasztva egy elárvult ostort. Nekem Ady Endre ostora tetszik.” – zárja vallomását a poéta utód. Idén 100 éve halt meg Ady Endre. S egy-egy évfordulón kívül bizony méltatlanul kevés szó esik erről a hatalmas életműről. Nagy László büszkén vallotta, hogy „versei érvényt szereztek maguknak” – igaz ez ma is? Szinte elfelejtette őt és munkásságát az irodalmi közvélemény. Pedig mindkettőjüknek van/lenne aktuális mondandója a ma számára. S bizony elfelejtődött Koczkás tnár úr neve is. Mindezek tükrében szeretnénk útrabocsátani ezt a kis emlékeztető kötetet.