Szélkergető, kerek köpeny

„Régebbi verseimben leginkább a kompozícióra vigyáztam, ma játékosságra, tömörségre törekszem…” vallja Fellinger Károly, akinek „Szélkergető, kerek köpeny” című új könyve már−már egyenes folytatása a gyermekol− vasók körében osztatlan sikert aratott „Fűhárfa”−nak. Ugyanis ez a régen megfogalmazott „játékosság, tömörség” követhető nyomon új kötete majd minden versében. „Versei népdalszerűek, zeneileg kimunkáltak, hagyományosak és modernek egyszerre” – állapította meg róla előző kötetei kapcsán Szeberényi Zoltán. Új könyvére mindez hatványozottabban érvényes. Voltaképpen a játék világa tágul ki Fellinger költészetében, így a tárgyak mellé a szavak is bevonulnak a gyermek játszóterére, életébe. A rím és a ritmus öröme. Fellinger Károly kötete ilyen felszabadult örömet, játékosságot sugároz. A költő nem hajol le a gyermekhez, rossz felnőttként nem gügyög, nem selypeg neki, hanem maga is átváltozik gyermekké, és a gyermekképzelet lobogó színeiben látja és láttatja témáját, mondandóját. A gyermeki egyszerűséget utánozza le, de talán pontosabb, ha azt mondjuk: ölti magára. Fellinger szinte tökéletesen azonosul a gyermeki világgal. Éppen ezért minden versét azonnal megérti és magáénak érzi a gyermek. Megérti, mert Fellinger verseiben nincs semmi erőltetettség, semmi üres fontoskodás, mivel úgy tekint a gyermekre, mint embertársára. Vagyis úgy, mint ahogyan csak az láthatja, akiben magában is épségben maradt meg a gyermek. Fellinger Károly „Szélkergető, kerek köpeny” című kötete föltétlenül hozadék, erősítője gyermekirodalmunknak; s akik a szépre, jóra fogékony szívvel közelednek verseihez, mindenképpen örömüket lelik majd könyve tartalmában. A kötetet Béres Csilla kedves, hangulatos rajzai teszik még teljesebbé. Tóth Elemér