Trapiti

A Nemzetközi Tökfőzelék Bizottság Különdíjas Regénye! Nyolc éven felülieknek! Egy szép napon fura kis manócska bukkan fel Kavicsváron, nem tudja, honnan és miért jött; csak azt, hogy Bánatos Olivértől, a magányos és szomorkás festőtől kell segítséget kérnie. Ő Trapiti. De ki tudja, mi az a Trapiti? És ki tudja, ki az a Trapiti? Mese a szeretet és a trapitizés erejéről. KAVICSVÁR TÖRTÉNELME Kavicsvár földjét régen, olyan régen, amikor még a bajusz se pöndörödött, a kutyák farka se kunkorodott, szóval régen, nagyon régen a vad bizurr-mizurr nép lakta. Az is lehet, hogy egyáltalán nem volt vad a bizurr-mizurr nép, hanem ellenkezőleg, szelíd volt és kedves. A lényeg az, hogy ennek a jóravaló népnek rengeteg macskája volt, úgymint sziámi macska, perzsa macska, kóbor macska, tejes bajuszú macska, vajas bajuszú macska, lekváros bajuszú macska, egerésző bajnok macska, lusta macska, bolhás macska, fekete macska, cirmos macska, karmolós macska, nyávogós macska, dorombolós macska, néma macska, csacska macska, egyszóval rengeteg macskája volt a bizurr-mizurroknak. Azzal az elmés találmánnyal tartották távol az ellenséget a várostól, hogy megtanították kórusban nyivákolni a macskáikat. Például nagy támadás készült a város ellen. Akkor mindenki a főtérre hozta a macskáját, némelyik bizurr-mizurr kettőt is cipelt ketrecben, vagy pórázon húzta, az egyik cirmos volt, a másik bolhás, és szépen sorba állították őket a főtéren. Világtalálmány volt ez, nyugodtan ki lehet jelenteni. Mert próbáljon csak meg az ember macskákat sorba állítani! Azóta se sikerült ez senki emberfiának. Igen, ez a mutatvány a világtörténelemben csak a bizurr-mizurroknak sikerült! Ott toporgott az ellenség ágyúkkal és kővetőgépekkel fölfegyverkezve a város kőfala alatt, a katonák dühösen csikorgatták a fogukat, vadul dob