ÚRI MURI

Az Úri muri (1928) a múlt század végén, a milleneumi időkben játszódik. Egy alföldi kisváros földbirtokosairól rajzol képet a legnemesebb szépirodalom eszközeivel, egyben jellegzetes alföldi beszédmóddal élve. A regény három súlyos problémával foglalkozik, melyek természetesen Móricz gondjai is. Egyrészt az önpusztító, dáridókkal teli földesúri - dzsentri lét valósághű ábrázolásával annak veszélyére figyelmeztet. Másrészt a környezetéből kiemelkedő, a környezeténél értékesebb földbirtokos; Szakhmáry Zoltán alakjában az erőtlenségből fakadó lefelé-süllyedés csapdáját mutatja meg. Az erőtlenség jele Szakhmáry kettős élete is - felesége mellett szeretőt tart. Ez a regény harmadik problematikája: a nő mint végzet. Más megfogalmazásban: teljes élet csupán igazi társsal lehet, ám ezt olyan nehéz találni... Az író együttérzéssel szemléli alakjait: végül is értékek és hibáikkal együtt értékes magyar emberek kallódnak vagy pusztulnak el. És ezzel a számára oly fontos ország lesz kevesebb, és a a nemzet sorsa lesz nehezebb. Az örökké építkező, előre lépő Móricz saját korához intézi így mondandóját. Trianon után néhány évvel, a lassan konszolidálódó, Bethlen István miniszterelnöksége alatt némileg erőre kapott kicsi haza nem választhatja önpusztítást - bármennyi tragédia, fájó emlék van mögötte és bizonytalan jövő előtte. Szakhmáry Zoltán részegen önmaga ellen fordítja a fegyvert: ez is virtus - magyar módra... De az igazi tett - s ezt nem csupán az Ún muri, de Móricz Zsigmond élete és életműve példázza - nem ez! Megoldás, ám rossz megoldás; út, ám tévút. A legnagyobb virtus, hogy Móricz Zsigmond barátját és fegyvertársát, Ady Endrét idézzük: a muszáj-Herkules sorsának vállalása.