KÁRPÁT-MEDENCEI LÉTÜNK A TÉT

A kötetbe válogatott írások, interjúk, beszédek nagy része 2002 és 2009 között született. Az évről évre nyomasztóbb, elképesztőbb, egyre lázítóbb időkben. Nem csoda, ha mind a napi, mind a messzebb ható események, fejlemények egyre növekvő radikalizmust, egyre keményebb szövegeket préseltek ki belőlem. Hovatovább nemcsak a türelmem, de mintha a józan eszem is elment volna. Holott az ügyek, ügyeink, s a körülöttük mozgó gondolataim, hitem és politikai nézeteim semmit nem változtak. Ugyanazok maradtak, mint voltak húsz évvel, vagy akár fél évszázaddal ezelőtt. Nem a felfogásom tartalma lett radikálisan más. Nem a nyüzsgő szélkakasok mintáját, nem a pártok átvedlését (könnyed metamofózisát) követtem. Nem! Az elviselhetetlenül hazug világ, a példátlanul lezüllött, lezüllesztett közállapotok, egyszóval a sokkoló körülmények teremtettek tűzcsóvás, lobbanékony helyzetet - bárhová nézett is az ember. Így lettem, sokakkal együtt, jómagam is lobbanékonyabb, a lázító világ lázadója, hébe-hóba megveszekedetten háborgó ellenfele ennek a sarkaiból kiforgatott nemzet- és emberellenes világnak. Amikor a kétségbeesés mélységéből már a puszta létünk kiált - föl, föl az egek Urához. Ahogy Józseg Attila mondja: >Nem én kiáltok, a föld dübörögÍ. A keserűség pohara csordultig. Elegünk van a kisszerű, senkiházi gazemberek uralgásából!