KICSI EMLÉKEK

Rendhagyó Saramago-könyvet tart a kezében az olvasó: nem regény, nem fikció, hanem könnyedén folyó, mesélő kedvvel írt. Emlékirat. Az író gyermekkorából hozza felszínre emlékeit. Ennek az izgalmas időszaknak a megidézésével egy letűnt világ képeit tárja elénk, belekóstolunk a portugál falusi életbe, ízeibe, hangulatába, értékeibe, de megismerjük szegénységének, elmaradottságának természetét is. És persze elkalauzol bennünket a 20-as, 30-as évek Lisszabonjába – emlékezésének másik színterére. Mint minden tisztességes emlékirat, ez sem mellőzheti az első szexuális-szerelmi élmények, régi nagy és beteljesületlen álmok elbeszélését, iskolai emlékeket. Éppúgy hangsúlyt kapnak az első nagy társadalmi összeütközések – a „gazdagok” világával való sokféle találkozás, vagy a Salazar-rezsim cenzúrája… Vázlatosan felsejlik a család krónikája is: tíz költözés tizenöt év alatt, egy diftériában korán eltávozott fivér, el-eltűnő, majd felbukkanó, élő-haló rokonok, és sok más. E töredékekből kirajzolódik egy tehetséges gyerek arcképe azokban az években, amikor figyelme kinyílik a világra. Egy nagy író kedves, derűs, életvidám, néha szomorú, megkapóan őszinte tárja elénk a múlt egy szeletét, amíg még lehet. A Nobel-díjas portugál szerző eddigi utolsó műve valódi irodalmi gyöngyszem.