HEATHCLIFF VISSZATÉR

1844 januárjának egy borongós napján Londonból Leeds felé tart a vonat. A hideg vasúti fülkében a hosszú úton megismerkedik két útitárs. Az egyik Charlotte Bronte kisasszony, aki friss csalódással a szívében tér haza Brüsszelből. A másik Lockwood úr – akivel legutóbb mint az Üvöltő szelek egyik elbeszélőjével találkoztunk. „Úti olvasmányunk” pedig egy hosszú levél, amelyet évtizedekkel azelőtt írt valaki – aki már nem él –, valakinek – aki már szintén a sír lakója. A levél írója nem más, mint a rejtélyes és sötét Heathcliff, az Üvöltő szelek ördögi hőse, aki a sírig és a síron túl is reménytelen, keserű szerelemmel szerette Catherine Earnshaw-t – aki viszont szinte kettétépte magát két szerelmese az „angyali” Edgar Linton és az „ördögi” Heathcliff között. Annak az időszaknak a történetét tudjuk meg Heathcliff leveléből, ami az Üvöltő szelek-ből kimaradt: mi történt vele attól fogva, hogy sebzett szívű béreslegényként elszökik az Earnshaw-birtokról, és évek múltán nagyvilági férfiként tér vissza, hogy magának követelje Catherine-t – aki azonban már Edgar Linton jegyese. Lin Haire-Sargeant amerikai írónő, irodalomtörténész, a Bronte nővérek világának tudós ismerője, mesteri kézzel szövi történetébe nemcsak az Üvöltő szelek, de a Jane Eyre szereplőinek – és szerzőinek – életét is, és nagy beleérzéssel tölti ki a történet hézagait. Könyve méltó kísérője az Üvöltő szelek-nek, de önmagában is érdekfeszítő, romantikus regény