A rovásírás története

A könyv bizonyára nagy vihart kavar majd. A szerző, mint már oly sokszor, most is sokkoló megállapításokra jut, miután megismerteti az olvasót az ősi magyar (székely) rovásírás történetével. Nem csak a régmúlton elmélkedik, hanem egészen a mai napig követi ezt az írást. Eleve kétségbe vonja a rovás mai - nem túl nagy - táborának hiedelmét, állítását, hogy a magyarok az ősi időkben mind tudtak írni, olvasni, és a rovásírás az ősmagyar harcosoknak éppen úgy a kisujjában volt, mint a főző-varró háziasszonyoknak... Keményen vitába száll nemcsak ezzel, de más hasonló állításokkal is, amelyeket egyszerűen légből kapottnak, szép ősi ábrándnak nevez. A felhőkben szálló rajongókat lehozza a földre, miközben elismeri ugyan a rovásírás egykori hasznát, különösen a számrovást. Viszont megbírálja azokat, akik a rovásírást különféle vélt vagy valós okokból elvitték a politikai paletta egyik végébe, és ma is ott tartják. Ezzel azt a benyomást keltik, mintha a rovásírás is része lenne a politikának, holott csak annak túsza... * Nemere István rovásírással kapcsolatos vélekedése és álláspontja az alábbi TARTALOM szerint követhető nyomon: • AZ ÍRÁS KEZDETEI; • RÓDD A JELET! • ŐSI ROVÁSOK; • LELETEK ÉS ÉRVEK; • BETILTOTT TUDÁS? • EGY KIS ÍRÁSTÖRTÉNET; • FIGYELMEZTETŐ KÖZJÁTÉK: GLOZEL; • KAPCSOLATOK; • ROVOTT MÚLT; • ROVÁS ÉS IRODALOM; • SZÁMROVÁS; • AKIK A ROVÁS MELLÉ ÁLLTAK; • ROVÁS ÉS POLITIKA.