MIÉRT NEM BÍRJUK A DIGÓKAT?

Az olasz nyelv szépségeinek egyike az a könnyedség, amivel dimenziókat, értéket és jelentést képes megváltoztatni pusztán azzal, hogy a főnevek és melléknevek végére a toldalékok feneketlen kincsestárából odabiggyeszt egyet. Az olasz férfiak, ha egy szép nőről (bella donna) hallanak, rögtön firtatni kezdik, vajon tényleg olyan lélegzetelállítóan gyönyörű (bellissima)-e vagy csak csinos (bellina), esetleg már másodvirágzását éli (bellona), netán épp megüti a mértéket (belloccia)? Vajon lenyűgözően dús idomokkal rendelkezik (donnona) vagy filigrán, nádszálkarcsú (donnina)?