Véletlen

„Nagy ero~ ez, a mero~ véletlené; teljességgel ellenállhatatlan, ám néha olyan gyengéd formákban nyilvánul meg, mint például egy emberi teremtés valódi vagy képzelt varázsa” – írja Joseph Conrad könyve bevezeto~jében, s aztán elmesél egy olyan történetet, melynek fordulatait látva valóban eltu^no~dhetünk az egyesek által sorsnak vagy gondviselésnek nevezett véletlen ellenállhatatlan erején. Flora de Barral apjának cso~dje és bebörtönzése után – aki bankár volt, s talán szélhámos, talán csak ostobán naiv – kénytelen megtanulni, hogy egy no~ az o~ helyzetében ki van szolgáltatva a világ jó- vagy rosszindulatának. S mivel a rosszindulat bizonnyal gyakoribb, mint a jó, megaláztatások során át már az öngyilkosság gondolatáig is eljut, amikor a véletlen – egy szerelemre lobbanó hajóskapitány felbukkanása – nagyot fordít az életén épp apjának szabadulása elo~tt. Flora azonban nem tudja még, hogy szerelmes-e: o~ még csak a megoldást látja a nagylelku^ Anthony kapitányban, aki végre úgy szereti, ahogy soha senki, s aki apjának is menedéket nyújthat a hajóján. Ám a véletlenek újabb sorozata gyötrelemmé változtatja a vágyott megnyugvást... Joseph Conrad – A sötétség mélyén, a Nostromo, a Lord Jim és más felejthetetlen regények szerzo~je – az angol irodalom egyik legnagyobb stílusmu^vésze, jóllehet Lengyelországban született (1857-ben), s csak húszéves kora után tanult meg angolul. Már több, azóta klasszikussá vált regény állt mögötte, amikor 1913-ban megjelent a Véletlen, amely meghozta számára a széles olvasóközönség elismerését is. Flora kétségkívül Conrad gazdag életmu^vének legizgalmasabb no~alakja, s a mu^ modern elbeszélo~i módszerei és a lélekábrázolás finomsága ma is lebilincselo~ olvasmánnyá teszik ezt a regényt, amely most elo~ször jelenik meg magyarul.