Johnny Walker naplója

Johnny úgy érzi, sorsa már születése, pontosabban a névadás pillanatában megpecsételődött. Walker nagypapa igen vicces kedvében lehetett, amikor a Johnny keresztnévvel sújtotta. Ő pedig már iskoláskorában szerencsétlennek érezte magát a neve miatt, mivel mindenki csak Whisky-nek vagy Scotch-nak hívta. Magányos kamaszkorát még magányosabb felnőttkora követte. Finoman fogalmazva: sosem volt sikere a nők körében. Ez nem is túl meglepő, hiszen Woody Allen ?szépsége? Pierre Richard ?magabiztosságával? ötvöződik benne, ?szódaszifon? szemüvege is csak hátráltatja az érvényesülésben és a hódításban. Pedig titkos álmaiban egy olyan nő szerepel, mint a ?Csábos Juanita? című vég nélküli brazil szappanopera lélegzetelállítóan gyönyörű főszereplője. Na ja, ha az embernek úgysem jut egy valódi, hús-vér nő, akkor legalább a vágyai legyenek merészek. A bűvös harmadik X-hez érkezve számvetést készít életéről, s elhatározza, hogy papírra veti érzéseit, naplóba fojtja magányossága miatti bánatát. Lehet, hogy a naplóírás alapvetően nő műfaj, de ettől még rajta is segíthet. Csakhogy Johnny nem sejti, hogy ez a néhol kacagtató, öniróniával fűszerezett, másutt pedig szívszorítóan megható napló hamarosan a feje tetejére állítja majd az egész életét. De olyannyira, hogy ő, akinek mindeddig veszélyesen élni annyit jelentett, hogy nem vette be a napi vitaminjait... most odáig jutott, hogy emberrablókkal szállt szembe.