ALKONYI VILLÁMLÁS

Bécs, 1913. január. Néhány napig egy-két saroknyira éltek egymástól a 20. század meghatározó politikai és kulturális személyiségei közül Sztálin, Hitler, Tito, Trockij és Freud, miközben maga a város egy középkori eredetű birodalom és dinasztia székhelye volt. Másfél év eseményei peregnek a szemünk előtt, amelyek mind egy irányba mutatnak: olyan világégés felé, ami örökre megváltoztatja Európát. Bécset helyezve az események fókuszába a szerző bemutatja a század fontos eszméinek és ideológiáinak születését és fejlődését a halálra ítélt, de mégis termékeny szellemi életű Osztrák–Magyar Monarchiában, amelynek fővárosában az agg Ferenc József császár és apostoli király Aranygyapjas Rendjének lovagjaival vonul az úrnapi körmenet élén, miközben a Berggasse 19. szám alatt Sigmund Freud a pszichoanalízis alapjait rakja le, Trockij éppen Sztálinnal vitázik a bolsevikok követendő taktikájáról. A művészetben pedig Oskar Kokoschka és Arnold Schönberg formabontó műveikkel sokkolják a biedermeierhez és a valcerhez szokott bécsi polgárokat. Ám az ellentmondások ellentmondása maga Ferenc Ferdinánd, a béke harcias modorú, közutálatnak örvendő védelmezője, akinek makacs küzdelmeit rangon aluli házasságának elismeréséért, és a közelgő világégés elkerüléséért a kötet drámai erővel mutatja be. Frederic Morton, aki a Nyugtalan ragyogásban már megírta Rudolf főherceg végzetét, jelen művében, amelyet maga a történelem tett regényessé, a soron következő trónörökös Ferenc Ferdinánd sorsát is nyomon követi egészen a szarajevói pisztolylövésig.