LEÁNYREGÉNY

Egy fiatalasszony valamikor a hatvanas-hetvenes években a Fekete-tengerhez megy nyaralni. S bár Erdélyt, Romániát, gyermekkora helyszínét jól ismeri, azért ez az út is képes annyi újdonságot és érdekességet felkínálni, mint minden más út általában. Az írónő egy kötelességtudó útleírással ellentétben történet- meséléssel emeli ki azokat a mozzanatokat, amelyek minden kommentár nélkül, önmagukban képesek megvillantani a másságot, a más milyenségét. Az elbeszélő egy hajdani Romániához fűződő emlékeivel, az őt kísérő féltestvér, Egon pedig a megértés, megérteni akarás látószögével mélyíti el a tengerparti nyaralás történetét, melyben felidéződnek a hajdani Kelet-Európa szegletének mindennapjai: barátságos besúgók, utcasarki adok-veszek, félelem és túlélni- akarás.