ELVESZETT MESÉK KÖNYVE

J. R. R. Tolkien több mint ötven éven keresztül írt, és kéziratrészletek halmazaként fennmaradt főművének, A szilmarilok című mítoszfüzérnek általunk ismert változatát édesapja halála után Christopher Tolkien állította össze négy évig tartó munkával. Noha ez a mű ebben a formában elég jól megmutatja, hogy milyen jellegű, történetvezetésű, alapcselekményű mitikus hagyományt szeretett volna Tolkien a közönség elé tárni, mégsem az ideálisan elképzelt végső, a szerző minden gondolatát tükröző változat került kiadásra. Hogy ezt a hiányt pótolja, de ne sértse meg szerkesztői kiegészítésekkel a hagyatékot, a szerző fia 1983 és 1996 között egy tizenkét kötetes sorozatban a teljes hagyatéki anyagot közzétette, a fennmaradt töredékes, befejezetlen, többváltozatú formában - rengeteg elkülönített magyarázó, értelmező szerkesztői megjegyzéssel kísérve. A The History of the Middle-earth vagyis a Középfölde Históriája sorozat, illetve ennek első két kötete, az Elveszett mesék könyve ebben a különös formában lett népszerű forrása a tolkieni mitológia rejtett kincsei, az alapművekből meg nem ismerhető mélységei iránt érdeklődő Tolkien-rajongóknak. Ez a könyv nem mély értelmű, de könnyed történetvezetésű mese, mint A Hobbit, nem eposzi mélységű nagyregény, mint A Gyűrűk Ura, és nem ily olyan finom letisztult, légies és mégis mély szomorúságot hordozó mítoszfüzér, mint A szilmarilok - jóllehet cselekményében ez utóbbival mutat sok rokon vonást. Stílusa, világképe, írói eszközrendszere talán szokatlan lesz azoknak az olvasóknak, akik csak a klasszikus Tolkien műveket ismerik, mégis azt kell mondanunk, fontos olvasmány mindenkinek, aki szeretne közelebb kerülni a Tolkien műveiből kibontakozó XX. századi mitológiai rendszerhez.