EGY KÉSEI VÉGVÁRI VITÉZ

PÉCSI L. DÁNIEL jelképművésszel beszélget Benkei Ildikó. * Értékeit vesztett, globalizált világunkban üdítő élmény, ha az ember néha valódi, időálló értékekkel és ezeket következetesen képviselő személyekkel találkozik. Ilyen ember Pécsi L. Dániel jelképtervező, aki utalva apai ágon székely, anyai ágon sváb őseire, magát egyszerűen magyar tarkának szokta nevezni. A csonka-országban Dorogon születve, először egyetemista korában, 1971-ben sikerült eljutnia Erdélybe, hogy atyai felmenőit felkutassa. Aztán az első utat továbbiak követték, és Erdély szerelmese lett, mely szerelem csakhamar átterjedt a többi elszakított területre is. Villamosmérnöki végzettséggel épp múzeumban dolgozott, amikor 1978-ban életre szóló élményben volt része. A Szent Korona hazatérésekor a koronázási ékszerek és a palástnak a Nemzeti Múzeumban való kiállítása alkalmából felkérést kapott ezek szakszerű megvilágításának és állagmegóvásának kidolgozására. Egyedülálló nemzeti ereklyéink közelében behatóan kutatni kezdte ezeket. A közép-kelet-európai rendszerváltozások után reneszánszát éli a jelképek címerekben való megjelenítése. Igaz, most már nem királyok vagy uralkodók adományozzák a címereket, hanem települések, intézmények rendelik meg. Pécsi L. Dániel is ekkor, a kilencvenes évek közepén kezdi el felkérésre elkészíteni az első címereit... Kisebb-nagyobb akadályoztatások közepette, melyek közül a legnagyobb épp Kalotaszegen érte, folytatja munkáját. Mert hiába próbálják kétes múltú alakok, percemberkék elgáncsolni, a szakma és a mérvadó egyházi és közéleti személyek kiállnak mellette. Közben másik példaképéhez, Bartók Bélához hasonlóan járja a Kárpát-medencét, és csak tiszta forrásból gyűjti az adatokat az újabb és újabb címerekhez. Így mára már több mint száz címerét avatták fel szerte a Kárpát-medencében és a nagyvilágban, hisz a 2000-i Református Világtalálkozó alkalmából elkészítette valamennyi magyar református püspökség címerét szerte a nagyvilágban. Közben Bartók Béla útján című vándorkiállítása járja a Kárpát-medencét, közel a harmincadik megrendezéshez... Pécsi L. Dániel jelképtervező jelmondata: „Nemcsak nyelvében, jelképeiben is él a nemzet.” És valóban, ha végigtekintünk a kiállításon, a sok színes címer mozaikja egy egésszé áll össze, amely azt mutatja, hogy ezerszáz éves a történelmünk a Kárpát-medencében. (Részlet - Okos Márton - Erdélyi Napló - 2006) * ÍZELÍTŐ A BESZÉLGETÉS TÉMÁIBÓL: • A jelképművész; • „Jelképeiben is él a magyarság” • Bölcselet és tudás, kegyelet a múlt, az ősök iránt; • A történelem ismeretének a jelképkészítő kisujjában kell lenni! • A hagyományos csíksomlyói búcsúba induló Székely Gyors és Csíksomlyó Expressz néven indított zarándokvonatok szervezése, alkalmi idegenvezetése; • Az első címertábla magyar református vonatkozású címerei; • Szinte mindegyik jelképen feltűnik a Nap és a Hold; • A jelképművész beviheti-e a saját elképzelését a címerbe? • A családi kötelékek és hagyományok; • Miért került egyszarvú ló Beregsurány jelképébe? • Mit jelképez az áldozati bárány és a pirospaprika Nagydobrony címerében? • Nagydobrony és a málinkij robot áldozatai; • Kalotaszegi címerek; • Szent László és az Árpád - sávok; • A civil szervezetek címerei; • Mely alkalmakra készültek az emlékérmek és plakettek? • Legnagyobb szakmai kihívást a koronázási jelvények jelentették; • Reformátusok a világban; • A Dániel név családi hagyománya, a Dániel napok; • „Köszöntöm Pécsi Dani barátomat, a legreformátusabb katolikust, és a legkatolikusabb reformátust” - Tőkés László. * Az „EGY KÉSEI VÉGVÁRI VITÉZ” című ezen kiadványt azoknak az olvasóinknak ajánljuk, akik azt szeretnék részletesebben is megismerni, hogy Pécsi L. Dániel jelképművésszel miről beszélgetett Benkei Ildikó.