A SZABADSÁG ÁRA /A KADHAFI-ÁLOM SZERTEFOSZLIK

Senki ne higgye, hogy a vég kezdeténél ott lenni jó dolog. Még akkor sem, ha általa a remény kezdődik el. Mások ébredő szabadságának felemelő érzését csökkentik a fájdalomtól eltorzult arcok, a végtagok nélkül maradt fiatal emberek látványa. Kell-e egyáltalán és ha igen, miért van szükség egy ilyen könyvre?, bennem is sokszor fogalmazódott meg ez a kérdés. A válasz mindig ugyanaz volt. Persze, hogy szükség van az ilyen és ehhez hasonló naplókra! Fontos eszköze lehet a későbbi visszaemlékezéseknek. Használható tükörként is, ha éppen arra van szükség. Lehet tankönyvek segédlete, árnyalva az évek múltán letisztult és szárazzá vált történelmi tanulmányokat. Arra is jó, hogy kiderüljön: máshol is élnek emberek, akikből tűzzel-vassal sem lehetett kiírtani a reményt. Ajánlom azoknak is, akik még nem tudják: a jelenben kell élni ahhoz, hogy mások jövője jó legyen. Marosi Antal