BARTÓK

Temesi Ferenc negyven évvel ezelőtt határozta el, hogy megírja Bartók Béla, a világhírű magyar zeneszerző és zongoraművész regényét. Eltökélt kutatómunka, a tényekben és lelkekben való kitartó nyomozás után felkavaró, szenvedélyes életírás vagy inkább fiktív életfilm született, melyben egy huszadik századi utazót látunk, aki hol szapora, hol bizonytalan lépéseivel egyre közelebb kerül a világhoz és önmagához. Aztán világossá válik, hogy két utazóval van dolgunk. Hiszen a szerző, az Életrajzoló útját is végigkövethetjük Bartókhoz. És önmagához. Ennek a regényírói elgondolásnak köszönhető, hogy a mű mindvégig izgalmas módon kapcsolódik a jelenhez, a ma Magyarországához. És a 21. század egyik alapkérdéséhez: az identitáshoz, az identitáskereséshez. Hogy mit jelent bartóki módon magyarnak és művésznek lenni? Temesi Ferenc regénye nem csupán felveti, de az aranymetszés törvényeit betartva meg is válaszolja ezeket a kérdéseket. S a mindmáig ápolt elvont és már-már éterien tiszta Bartók-kép egyszerre megélhetővé, személyessé válik. Temesi Ferenc Bartókja a külső és belső utak szövevényes regénye. Jelentős irodalmi tett. A zenéről beszélni olyan, mint az építészetet eltáncolni. De hát minden mű a lehetetlent kísérti meg, amely méltó erre a névre. Ha csak a töredékét fel tudjuk mutatni annak, amit Bartók zsebméretű, fekete füzetébe írt, már nem volt hiába a munka. Bartók egy antológia, amely a legrégebbitől a legújabbig mindent összefoglalt. Ezt megközelíteni is merészség. (A szerző)