Haza

Győrffy Ákos útra kelt, hogy elkísérje azt a titokzatos idegent, akit mindig is szeretett volna közelebbről megismerni. Saját ismeretlen énjének szegődött a nyomába, hogy megtapasztalja annak idegenségét. Bolyongásaik során emberekkel alig-alig találkoznak; annál inkább az embereknél is elevenebb természettel. Erdőkön, mezőkön, vizeken és sűrű bozótosokon át vezet az út. Ezek a tájak e könyvben a lélek tájai is. És ahogyan a külső és belső táj egyre jobban hasonlítani kezd, úgy kerül közelebb a szerző is ahhoz a titkos és nehezen fölfejthető élethez, amely saját élete mögött húzódik. A könyv végére már eldönthetetlen, hogy a szerző kíséri-e saját ismeretlen énjét, vagy az őt. Bárhogyan van is, többé nem tévesztik szem elől egymást. A kegyelmi pillanatokban pedig, amelyek a könyvben újra és újra feltűnnek, megkülönböztethetetlenek lesznek. E pillanatokról ad hírt Győrffy Ákos, akinek esszéíróként a műfaj legjobb magyar képviselői között a helyen. Földényi F. László