A BALKÁNI TAHÓ

A balkáni szó ma leginkább valami csiricsáré kavalkádot, vicces cirkuszt, szédületes mulatozást értelmező ártatlan jelző, s azoknak, akik ilyenként használják, általában fogalmuk sincs az ottani törzsi rendszerről, a vérbosszúról, a nők rituális kivégzéséről vagy a kábítószer- és fegyverkereskedelemről. Hasonlóképpen a nyugati szó hallatán, a balkáni ellenpólusaként, valami nagyszerű, igényes, kényelmes produktum jut az eszünkbe, kevésbé a plasztikai műtétjükre gyűjtögető transzvesztiták, a Foglald el! mozgalom romantikus forradalmárai, meleg hegymászók és hűvös szervkereskedők, vagy a sznob életmód elől elhagyott házakban békés kommunákat létesítő fiatalok, akiket onnan is kiűz a szabadosságot nem tűrő prűd hatalom. drMáriás a Balkán mélyrétegeit néprajzkutató tudósként és a háború vérzivatarából elmenekülni kényszerülő civilként is alaposan megismerte, ahogyan zenészként a Nyugat foglalt házaiban élő fiatalok életét és a nagyvárosok pénzes csillogását. Ebben a szédületes sodrású, tragikomikus jelenetek garmadáját felsorakoztató, egyszerre véresen komoly és kacagtatóan groteszk regényében e két világ ütközését mutatja be, s írja le róluk mindazt, amit sem Kusturica a Balkánról, sem Lars von Trier a Nyugatról nem mondott el...