MÁR ÉN SE VOLNÉK /HARMINC ÉV

Csoóri Sándor költészetében a szerelem eredeti, mindent átfogó jelentésében kap helyet. Ezért nem is kell műfaji értelemben vett szerelmes verset írnia ahhoz, hogy erről az élményről szóljon. Versvilágában a szerelem mindig valóságos, természeti erőként hat, kozmikus jelentőségű tény. Nem tisztán érzelem, nem magában való erotika, a legkevésbé sem csak gondolat. De nem is éterikus, sem álmodozás, sem vergődés. Teljesség, mint maga az élet: így lesz nélkülözhetetlen, ettől lesz mélyen emberivé, és ezért van jelen költészete minden pontján: hol szembeötlően, hol rejtekezve, hol hiányával. Ebben is a magyar klasszikus költészet nagy hagyományának folytatója, annak, amit Balassi, Petőfi, Ady fémjelez. Ez a kötet az elmúlt harminc év verseiből kínál válogatást. Egy olyan kapcsolat költői tükre, amelyben a szerelemélmény teljessége jelenik meg. Gróh Gáspár