Stigma

Pilinszky János (1921–1981) csak hatvan évet élt, és már halálának harmincadik évfordulójára emlékezünk. Az elmúlt évtizedekben többször megjelentek versei, prózai írásai. Szakemberek elemezték, méltatták életművét, igyekeztek elhelyezni a modern magyar irodalomtörténetben. A jelen bőséges válogatás – „vallásos” verseiből – hosszmetszetet ad költői művéről. Pilinszky költészetében nem annyira a tételes vallásosságnak adott kifejezést, verseiben általában nem fogalmazott meg tematikus költői hitvallásokat, de egész életműve az istenkeresés jegyében telt. Egyik legelső verse, antológiánk címadója, a Stigma. „Hőse” e testvértelen világban, az egyre mélyülő stigmával bordái között, útnak ered, céltalanul vándorol, majd egyszer megáll. A tékozló fiút a szerető atya várja az otthon ajtajában. Itt az ismeretlen Isten nem ismeri meg fiát, aki miatta hagyta el mindenét... Hát hasztalan istenkeresése? Ez a paradox „parabola” Pilinszky „számkivetett” sorsát példázza. – Szabó Ferenc SJ