Virágzik a mandula...

Vitéz Somogyváry Gyula az 1920-30-as évek hazai közéletének ismert személyisége. Változatos, drámai életsorsának nyitányát az első világháború jelentette. Érettségi vizsgája után önként jelentkezett katonának, harcolt az olasz és az orosz fronton egyaránt. Töretlen akaratereje és izzó hazaszeretete átsegítette a nehézségeken. A háború végén tartalékos főhadnagy volt, ezt követően részt vett a vörös hatalom elleni szervezkedésben. Érdemeiért 1921-ben Horthy Miklós vitézzé avatta. Költői tehetsége már fiatalon megnyilvánult, a háborús élmények hatására pedig megkezdte regényírói munkásságát is. Legnépszerűbb művei közé tartozik ismert regénytrilógiája – Virágzik a mandula…, Ne sárgulj, fűzfa!, És Mihály harcolt… – egy szociográfiai megfigyelésekben gazdag élményregény-folyam, amely az első világháború kezdetétől a Tanácsköztársaság bukásáig mutatja be a magyar történelem viharos és tragikus korszakát. A nyitó darab, a Virágzik a mandula… főhőse, Fűzfa – aki maga az író, és aki szintén hazafias érzésektől vezérelve önként jelentkezett a frontra – hűen festi le a katonaélet szépségeit, de a gyilkos olasz front és a híres Bruszilov-offenzíva miatt a keleti front nem kevésbé rettenetes harcait is. Somogyváry Gyula élete valódi magyar sors. Tartották irredentának, ellenforradal-márnak, németellenesnek, antifasisztának, kommunistaellenesnek, nacionalistának. Ő azonban csak magyar módon gondolkodott és cselekedett egy nem magyar korban. Ötvennyolc éven át e nemzet érdekében, az iránta táplált magas hőfokú szeretet birtokában munkálkodott. Írásai és tettei harmonikus egységet teremtettek: a humanitás, a mély istenhit és a hazaszeretet nemes érzülete dobogott benne élete utolsó pillanatáig.