HARCOSOK KLUBJA

David Fincher 1999-es filmadaptációja óta Chuck Palahniuk bemutatkozó regénye nem csupán kultuszrangig jutott, de az Y-generáció bibliájává vált; karcos kinyilatkoztatásai úgy virítanak képernyőiken és mobilkijelzőiken, akár Paul Coehlo életbölcsességei szüleik falvédőin. Névtelen kisember hőse egy kollektív nemzedéki álom megtestesítőjévé válik, miután lélekölő hivatali munkáját és fogyasztói rabszolgalétét megelégelve lázas ámokfutásba kezd, fészekrakó életmódját előbb önpusztító párharcokra, majd nagyvárosi terrorakciókra cserélve, a háta mögött hagyott nagy amerikai Álmatlanságból mind közelebb sodródva a totális tagadás tébolyához. A Harcosok klubja egyszerre adrenalindús akciófolyam, csavaros thriller és szívszorító románc, de mindenekelőtt egy kíméletlen önvizsgálat története: kis anarchista szakácskönyve nem a jóléti társadalom felszámolásához kínál kétes hitelű recepteket – oldalain inkább a menekülés lehetőségeivel, majd lehetetlenségével történő szembesülés revelatív erejű krónikája pereg másodpercenként 24 filmkockás sebességgel.