ERDÉLYI VAJDÁK ÉS FEJEDELMEK

Az emberek általában azt hiszik, hogy az erdélyi vajda és fejedelem nagyjából ugyanaz a méltóság volt, csak az előbbi elnevezés a középkorban, míg az utóbbi a kora újkorban, azaz a 16–17. században dívott. Ám ez korántsem volt így. Az erdélyi vajda, akit az uralkodó nevezett ki, a királyi hatalom megtestesítője volt a középkori Erdélyben, míg az erdélyi fejdelem gyakorlatilag szuverén, azaz független uralkodónak számított annak minden jogkörével, bár a külpolitikájában figyelembe kellett vennie a Török Birodalom érdekét is. 93 erdélyi vajdát ismerünk név szerint, míg a fejedelmi címet – János Zsigmondtól II. Rákóczi Ferencig – mindössze 21-en viselték. Teljesen más történelmi helyzetben léteztek, hiszen az erdélyi vajdaság a középkori, független Magyarország egy különleges jogállású területe volt, míg az Erdélyi Fejedelemség – a három részre szakadt ország keleti harmada – egy töröktől többé-kevésbé függő, de önálló belpolitikával rendelkező, s a magyarság megmaradását és fejlődését biztosító állam lett, ami abban a korban és történelmi helyzetben a lehetőségek maximuma volt.