A HÓDOLTSÁGON KÍVÜLI HÓDOLTSÁG

Jelen kötet egy esetmonográfia részletességével igyekszik bemutatni a 16. század Délnyugat- Dunántúl hódoltatásának történetét, miközben nem titkolt célja, hogy kézikönyvet adjon az olvasó kezébe a szandzsák-összeírások és egyéb hódoltság kori oszmán és keresztény források felhasználásának lehetőségeiről. A könyv végén mellékletben közzétett, Münchenben őrzött defter – az oszmán pénzügyi adminisztráció által elkészíttetett adólajstrom, a szigetvári szandzsák 1579. évi részletes szandzsák-összeírásának kanizsai járására (náh?e) vonatkozó része – a mai Zala megye területének és egyben a Délnyugat- Dunántúl 16. századi történetének egyik legfontosabb forrása. A terület oszmán és magyar adóösszeírásaiban – elszórtan egyéb kútfőiben is– már a 16. század derekától megjelent egy folyton változó, egyre szélesedő sáv a török közigazgatás részeként. Ez az övezet a pillanatnyi erőviszonyok hatására az idők során hol szűkült, hol bővült, míg a századfordulón beleolvadt a kanizsai vilájetbe. 16. századi területi csúcspontját éppen 1579-ben érte el, a Kanizsa-központú császári-királyi védelmi rendszer kiépítésével (1577–1580) egy időben. A kanizsai náh?e összeírása tehát nem más, mint a magyar védelmi rendszer működésbe lépése előtti utolsó pillanatfelvétel. Megtudhatjuk belőle, hogy a megye keleti szélén húzódó Kanizsa-patak mocsaras völgyében fekvő kis erősségek egységes rendszerré szervezése idején a megye belső részei milyen mértékben voltak hódoltak, azaz a forrás feldolgozásával lehetőség nyílik annak az állapotnak a bemutatására, amelyhez viszonyítva mérhetővé válik az új keresztény végvonal működésének hatékonysága. A kötet elsődleges célja ennek a fontos, de mindeddig részleteiben még feltáratlan dokumentumnak a közzététele és elemzése. A kötetet részletes, jól használható fekete-fehér térképek mellett, színes, rendkívül gazdag, új információt közzétevő, nagyméretű térképeket tartalmazó CD-melléklet egészíti ki.