LAKÁS ÉS BÚTOR 1920-1948 KÖZÖTT

A háború után egyszerre megváltozik a világkép és ebben az iparművészet fénye egyre gyengül. Azok a szellemek sorban megjelennek, amelyeket eddig előkelően elkerült a művészet. Annyira új és más konstelláció keletkezik, hogy annak igazi felfogása és beidegzése magában évekig tart. Ebben az időben a szabad művészetek rakétázó gyorsasággal rohannak végig a legvadabb experimentumok megdöbbentő során, amíg kihull végleg a talaj alóluk és ma légüres térben áll a minden realitástól és korszerű problematikától megfosztott képzőművészet. Az iparművészet pedig, mint egy nehéz, dekoratív bárka, hirtelen leáll. Rengetegen otthagyják és sietnek ki a szabadba, a levegőre, a napra. Valami új, váratlan emberfajta keletkezik, egészen elütő a háború előtti típustól és kezdi az uralmat átvenni. Ezekben egy egészen más világkép él, ezeknek tér és idő egészen másképpen dimenzionált; új energiák urai, akik elvágják a hidat a megelőző generációtól. És ha még nincs is ennek a változásnak határozott összetétele és célja, ha akaratlanok is még ezek az új problémák, de már megrohanták és a maguk képére foglalkoztatják a napi életet. Az iparművészet ma is még csak nehezen hiszi el, ami körlötte történik. Nagyobbrészt változatlan kitartással szolgálja azokat az igényeket, amelyek csupán a régi generációigényei és még mindig az eklekticizmus nyomaitól beteges megformálás bátortalan konvencionális útját járja.