Ember ez? Fegyvernyugvás

Primo Levi (1919-1987), a vegyészből lett író mindvégig megmaradt civil szakmájánál is, mely annak idején Auschwitzban az életét mentette meg: általa lett prominenssé, s így túlélővé egy lágerlaboratóriumban. Levi civilsége és tragikus halála (negyvenkét évvel szabadulása után levetette magát torinói lakásának negyedik emeletéről) baljós választ látszik adni az Auschwitz és az irodalom viszonyát firtató kérdésekre. Primo Levit azonban éppenséggel Auschwitz, a feldolgozás és elmondás kényszere tette íróvá. Első és mindmáig leghíresebb könyve, az Ember ez? megszenvedett életanyagának hátterében, Auschwitz ma már - sajnos - jól ismert közhelyein, az elembertelenített foglyok önműködő rendszerén túl az emberi civilizáció legbaljósabb sejtelme: hogy az emberi civilizációnak, a világnak ezennel, íme, vége. És ekkor, a világ vége után kezdődik a folytatás, a Fegyvernyugvás. Mert valami folytatás, úgy látszik, mégiscsak van. Négy orosz katona, lóháton. Győztesek és vesztesek nyájként terelt milliói. Végeérhetetlen vonatozások északnak, délnek, keletnek, nyugatnak. A végtelen lassúsággal és vonakodva, de mégiscsak újra testet öltő - valamiféle - szabadság.