HOGY MEGMARADJON AZ ÉLET

1974 táján különös csapás híre rázta meg a nyugati világot. Egész erdők pusztultak el állva. A végtelenségig repedezett földön agonizáló állatok és tetemek hevertek szerteszét, legyőzve. Az emberek pedig csöndben, fájdalomban, kétségbeesetten, mintha kővé dermedtek volna valami végzetes félreértés miatt, egyenként billentek át a semmibe, nyomot sem hagyva maguk után. Pierre Rabhi Burkina Fasóban, a Száhel-övezet déli részén vágott bele a sivatag visszahódításába. Évtizedes munkájáról szól ez az egyszerre kalandos és lírai életregény. Pierre Rabhi élete önmagában lenyűgöző. Moszlim családban született, huszonévesen Assisi Szent Ferencet választotta példaképül, majd minden vallástól elfordulva egy olyan aktív életbölcselethez fordult, amelynek középpontjában a természet és a föld szeretete és a „boldog mértékletesség” áll. Alapítványai és saját kétkezi munkája révén tízezrek életét változtatta meg Afrikától Indiáig.