FOROG AZ ESZTENDŐ KEREKE 2010.

Barabás László könyvének érdeme abban rejlik, ahogy a jeles napi népszokások működéséről írva voltaképpen bemutatja a sóvidékiek egyedi mentalitását. Ezt a sajátos élet- és gondolatvilágot fejezi ki nyelvjárásuk képi ereje, metaforikussága, a játékhoz való természetes viszonyulásuk. A legtöbb népszokás éppen a közös játékra, szerepjátszásra, a mássá válásra épül. A sóvidékiek sohasem önmagukban szerettek játszani, hiszen mindig akkor voltak igazi lételemükben, ha az élettel, a halállal bátran szembenéző komoly játékukba mást is bevonhattak, mást is ugrathattak. A szerzőnek azért is sikerült mindezt így leírnia és értelmeznie, mivel saját szülőföldjéről, annak jól ismert embereiről szól ez a vallomásos jellegű munka.