Az utolsó magyar király

I. (Szapolyai) János Szepesváron született 1487-ben és Szászsebesen halt meg, 1540-ben. Apja kisnemesi származású volt, egy időben Magyarország nádora, anyja Hedvig tescheni hercegnő. 1505-től Szapolyai volt a köznemesi párt uralkodó-jelöltje. 1511-től erdélyi vajda, leverte a Dózsa-féle parasztfelkelést. Az ezt követő években a különböző pártharcok által keltett zavart vagyonának gyarapítására használta ki. 1526-ban I. Szulejmán közeledésének hírére elindult csapataival Mohács felé, de a csatatérre nem érkezett meg. Máig nem tisztázott szerepe a mohácsi csatában. Egyesek szerint megvolt benne a jóindulat, de a király ellentmondásos parancsai miatt lekéste a mohácsi csatát. Később olyan pletykák terjedtek (a velencei követnek mesélte állítólag egy török pasa), hogy János vajda titokban megegyezett a török szultánnal. II. Lajos halála után a székesfehérvári országgyűlés 1526. november 5-én Jánost királlyá választotta, s november 11-én I. János néven meg is koronázták. Alig egy hónap múlva egy másik országgyűlés Pozsonyban Habsburg Ferdinándot választotta meg királynak. Ettől kezdve lényegében állandósult polgárháborús helyzet alakult ki a két király hívei között, akik nem ritkán birtokaik gyarapítása reményében pártot váltottak... Erről az izgalmas történelmi korszakról szól Nemere István műve.