A babaház úrnője

Amszterdam, 1686. A tizennyolc éves Petronella Oortman a városba érkezését követően elfoglalja helyét dúsgazdag kereskedő férje, Johannes Brandt oldalán. Hamarosan rá kell azonban ébrednie, hogy az élete nem pontosan olyan lesz, mint amilyennek elképzelte, és hogy a Brandt-ház szívfacsaró titkokat rejteget. Miközben kétségbeesetten igyekszik eligazodni a kusza és veszedelmes viszonyok között, felbukkan egy titokzatos személy, egy miniatúra-készítő, aki rejtélyes küldeményeivel mintha csak az ő sorsát igyekezne egyengetni. Jessie Burton a női sors és a szabadságvágy örök témáit járja körül, miközben regényének lapjain megelevenednek a tizenhetedik század végi Amszterdam hétköznapjai. Egy holttest bukott a Herengracht felszínére, egy karját-lábát vesztett férfi, csupán egy törzs és egy fej. Emberek törik a jeget csákányokkal, hogy kiszabadítsák, Marin a bejárati ajtó mögül figyeli őket. A csatorna afféle szemétlerakóként működik egész évben, és amint a hideg beálltával szilárdulni kezd, a múlt tettei a felszínre emelkednek, hogy a város alaposan szemügyre vehesse őket. Johannes már lassan második hete van távol, és ahogy a víz egyre keményebbre fagy, prózaibb holmik is feltűnnek: törött bútorok, éjjeliedények, szoros, szánalomra méltó karikába kötve tíz macskakölyök. Nella elképzeli, ahogy megmelengeti őket, majd azok a szeme előtt életre kelnek, és az elszenvedett kín csak rossz álom marad.