Egy kék haris

Senkit meg ne tévesszen a cím: valódi kékharisnyák olvashatók Esterházy Péter először 1996-ban megjelent esszékötetében is. Vagyis hamisítatlan Esterházy-publicisztikák: glosszák, elmélkedések, jegyzetek. A tárgy pedig ezúttal is bármi, azazhogy minden, amit az író észrevesz, s amire rögtön reflektál. A kilencvenes évek első fele lélegzik ezekben az írásokban, néha légszomjjal küzdve, máskor egyenletesen. Meglehet, kevesebb a vitriol, több a rezignált bölcsesség, mint az Egy kékharisnya följegyzéseiből című, két évvel korábban megjelent kötetben. S hogy miért van ez így, arra választ kapunk a kötetet záró esszéből, mely egyszerre szól regényről és politikáról, hagyományról és egyéniségről, de mindenekelőtt a magyar nyelvről, a magyar mondatról. Ráadásként Esterházy Péter személyiségéről és írói gondolkodásmódjáról egy, még Petri György által készített interjúban olvashat (az utolsó) olvasó.