A diszkrét hős

Két diszkrét - vagy szerény? - hősről szól Mario Vargas Llosa új regénye: az egyik, Felícito Yanaqué egy szegénysorból jött szállítási vállalkozó, aki nem hagyja, hogy megzsarolják, és védelmi pénzt kelljen fizetnie; a másik, Ismael Carrera, fittyet hányva társadalmi osztályának - és főképpen az örökségre ácsingózó fiainak - elvárásaira, idős korában feleségül veszi a cselédlányát. Mindkét döntés szövevényes bonyodalmakat és vad indulatokat szabadít el; és szegény don Rigoberto, aki már nyugalomba akar vonulni, és csak az esztétikai (és szerelmi) örömöknek kíván élni, akarata ellenére az események egyik főszereplője lesz. Újból Peruban vagyunk tehát, ahol Vargas Llosa tüneményes pályafutása indult, s ahol első, fergeteges könyvei játszódtak; és újból találkozhatunk az életmű több felejthetetlen alakjával: nemcsak a testi szerelmet művészi fantáziával gyakorló Don Rigobertóval és fiával, Fonchitóval (aki, mint emlékszünk, annak idején, még kisfiúként elcsábította mostohaanyját), hanem Lituma őrmesterrel is, aki próbálja megtalálni a zsarolókat. A Nobel-díjas Vargas Llosa egy súlyos történelmi regény (A Kelta álma) után most újból olyan művet alkotott, amely csupa derű, csupa humor - ha úgy tetszik, hamisítatlan lektűr, könnyű olvasmány, amelynek mégis van súlya, mert hitet tesz az erkölcsi bátorság, az egyenesség és az esztétikai gyönyörök értéke mellett. Fordította: Szőnyi Ferenc