A BALKÁN ANGYALAI I. KÖTET

– Benne vagyok egy szupertitkos nemzetközi melóban, és kell még egy ember – tért a lényegre az alezredes. – Ha nemzetközi, akkor hogy lehet szupertitkos? – tréfálkozott Tom. Valójában alig várta, hogy még többet megtudjon a dologról, és főleg arról, hogyan került ő a képbe. – Fogd be! – horkantotta Wolfi. – Szóval… ki kell képeznünk egy csapatot, akiknek a Balkánon kell majd egy akciót végrehajtani. A Balkán hallatán Tom arcáról lefagyott a mosoly. – És hogy jövök én ehhez? Van egy csomó embered. – Igen, de az akadémián nem tudják, hogy én benne vagyok, és a megbízóim nem is kívánják, hogy ez kiderüljön, ugyanis azt gyanítják, hogy tégla van a rendszerben. Ezért is jöttem hozzád, már rég leszereltél, rád nem gondolna senki. Ráadásul te voltál az egyik legjobb harci kiképző. Az alezredes, amilyen lényegre törően csak tudta, összefoglalta az ügyet, és végül abba is beavatta volt kollégáját, hogy személyesen Fritz Maier, az egykori SEK vezérőrnagya kereste meg, hogy felkérje az együttműködésre. – Nézd, értem, hogy ezt még át kell gondolnod… nem sürgetlek, de… – Nem, nem, nem – vágott közbe Tom. – Rendben. Alig várom, hogy kezdjük. Megvannak már a srácok? Lányok – helyesbített az alezredes, és faarccal várta a hatást.