ROMEO ÉS JÚLIA

William Shakespeare (1564-1616) műveiben minden megvan ami emberi: a jótól a rosszig, az örömtől a bánatig. Örökké modern klasszikus. Nincs mit leporolni róla, mert drámáinak érvényességét az emberi természet, színrevitelüket a fölényes színpadi ismeret garantálja. Élő színházban gondolkodva írta műveit - a reneszánsz kor színházi szokásainak megfelelően. A színpad fejedelme volt életében, a reneszánsz dráma virágzása idején, s az maradt halála után is.A Romeo és Júlia (1595) témájának alapja eg olasz novella: Shakespeare a kor szokása szerint nyúlt ismert témákhoz, és teremtett azokból új, önálló alkotást. A novellából kiindulva írta meg a líraiság és a tragédia szintézisének a remekét. Párkapcsolat, szerelem, érzékiség, családi viszály, ifjú nemzedék és öregek ellentéte: örökké aktuális élethelyzetek. Tobzódó életvágy és végzetszerű halál oly költőiséggel és drámaisággal megfogalmazva, hogy a világirodalom egyik legnagyszerűbb szerelmes művét ünnepelhetjük a darabban. A létezés fő misztériuma, a szerelem - az élet maga - és a halál egy alkotásban: a mindenkori ifjúság megdicsőülése és az értelmetlen halál elutasítása.A sötét vég ellenére az élet gyönyörűségét kínálja, s ajánlja Shakespeare. Amennyire az emberi természet és a baljós körülmények megengedik...