BÁRÁNYFELHŐK

Hozzáértők szokták elemezni, boncolgatva bizonygatni, hogy egy vers, rajz, festmény, bármi, amit alkotásnak, vagy éppen műalkotásnak nevezünk, az mitől szép, jó vagy éppen zseniális, esetleg csapnivaló. Magamat ilyesmire alkalmatlannak tartom. Nem tudom megmondani, hogy Bartos Erika az olvasni se tudó óvódásoknak ajánlott (valójában az édesanyáknak vagy éppen a fölolvasni inkább ráérő nagyiknak, dédiknek szánt) versei mitől olyan talpraesettek, megtanulásra ingerlők. Tessék végigfutni a rajzos tartalomjegyzék csupa egyszavas címein! Villamosra, trolibuszra, még utcaseprő-autóra is kapaszkodhatsz, ha a belefáradnál a szemlélődésbe. Hernyó, Csacsi, Tücsök, Szarvasbogár... Mi mindent összehordott a Bárányfelhő alá a szerző, a nem mindennapi képességgel, képességekkel megáldott Édesanya. Talán még zenét is tudna kottázni a versek fölé. Szépség, tisztaság, gyermeki őszinteség ragyog ránk ezekből a városi, nagyvárosi fogantatású versekből, rajzokból. De azt, hogy a benzingőzös nagykörúti Dugó mitől lényegül át mosolyogtatóan kedves verssé, azt fejtse meg az olvasó, vagy az olvasni még nem tudó verset hallgató. (Kányádi Sándor)