ÉJSZAKAI TÖRTÉNET

Carlo Ginzburg az elmúlt évtizedek olasz történetírásának meghatározó alakja, a bolognai egyetem népszerű professzora. 1988-tól Kaliforniában is tanít. A történettudományt megújító módszertani kísérletezés egyik vezető egyéniségeként a mikrotörténelem irányzatát képviseli. Egy másik módszertani eljárás is kötődik a nevéhez, a történelmi morfológiának nevezett nyomolvasó-jelértelmező elemzés, amelyet a népi kultúra és a művészettörténet területén is megpróbált alkalmazni. A magyar olvasó A sajt és a kukacok. Egy XVI. századi molnár világképe című kötete alapján ismerheti. Az Éjszakai történet a demonológia modern kézikönyve; három nagy fejezete három különböző módszerű vizsgálódást kapcsol egybe. Az első rész új történelmi magyarázatot keres arra, hogy miként került a késő középkorban a boszorkány figurája mindenféle balszerencse-magyarázat középpontjába, hogyan lett a boszorkány a legvonzóbb bűnbak, vagyis hogyan alakult ki a néphitben az ördöggel szövetkező boszorkány képzete. A korábbi magyarázatok az eretnekekkel szemben kidolgozott inkvizíciós sztereotípiáknak a népi babonák ellen fordításáról, illetve a késő középkori nőellenesség következményeiről szóltak. Ginzburg mindezt újabb és meggyőzőbb adalékokkal egészíti ki: az összeesküvéssel vádolt zsidók és a leprások elleni 1321-es üldözési hullám, valamint az 1348-as nagy pestis utáni zsidóüldözések, a zsidók és szaracénok közt feltételezett keresztényellenes összeesküvésvád társadalom-lélektani és eszmetörténeti következményeit elemzi. A továbbiakban számos nemrég előkerült dokumentum alapján azt taglalja, hogy a boszorkányszombat képzete tulajdonképpen csak a XV. század első felében, az Alpok vidékén áll össze abban a formában, ahogy a szakirodalom tárgyalja.