A kvarcóra hét dallama

Egyre csak az járt a fejemben, hogy ez most nem egy kedd esti tévésorozat vagy az E.T., hanem itt, nálunk történik, ahol évek teltek el anélkül, hogy az egyiktől meg lehetett volna különböztetni a másikat. Úgy éreztem, mintha az április 4-ei ünnepség óta egy egészen másik életet élnénk. Akkor, azon az estén, a pártház előtt döbbentem rá először, hogy voltaképpen két Magyarország létezik. Az egyik Kádár-Magyarország (noha akkor még nem így hívtam, igazából nem hívtam sehogy), a másik meg az, amelyik azokban a hetekben könyörtelenül megmutatta nekünk a rideg és rémisztő valóságot. A felszabadulás 40. évfordulóját ünnepli az úttörőcsapat a párt magas rangú vezetője jelenlétében, amikor valaki lezuhan az iskolát övező panelházak egyikéről. Hátborzongató események sorozata veszi kezdetét, amelyhez fogható nem volt még a lakótelepen (pedig a minap föltörtek egy Trabantot, igaz, nem volt mit elvinni belőle), és mindenestül föl is forgatja a kisváros békés unalommal csordogáló életét. A nyomozásba belekeveredő Tóth Bence örömmel cseréli föl az őrsi foglalkozásokat és az edzéseket a titkos ügynöki megbízatásra, ám hamarosan rádöbben, hogy a rendőrséget a sorozatos tragédiáknál jobban érdekli, hogy ki hallgat Szabad Európa Rádiót, és hogy ki mit gondol 1956-ról A Focialista forradalom szerzőjének új regénye egyszerre korrajz és krimi. Miközben lapjain megelevenedik a késő Kádár-kori Magyarország, a főhős azzal szembesül, hogy a biztosnak és rendíthetetlennek látszó világ roppant törékeny Benedek Szabolcs 1973-ban született Budapesten, nagyjából száz méterre attól a helytől, ahol most él. Közben azért Szolnokon is eltöltött majdnem két évtizedet. A Budapesti Közgazdaság-tudományi Egyetemen, politikatudomány szakirányon szerzett diplomát.