A LÁTHATATLAN LÉGIÓS

Rónai Gábor szerencsés csillagzat alatt született, de azt is tudja, hogy a siker nem adja magát könnyen, meg kell érte dolgozni. Rónai az egyik legkeresettebb tolmácsként dolgozott a kilencvenes években. Fordított a Rolling Stones sztárjainak éppen úgy, mint Michael Jacksonnak, sőt még a Forma-1 pilótáinak is. Fontos diplomáciai tárgyalások résztvevője volt, államfőkkel, miniszterelnökökkel, külügyminiszterekkel találkozott. Sokan ismerik a budapesti élet forgatagából. Igazi társasági showman. Mindenhova meghívják, ahol fontos dolog történik. Szép, híres és elbűvölő nők hosszú sorával került közeli kapcsolatba. Ma is úgy érzi, nagyszülei tragédiája, zsidóként való kitaszítása a társadalomból, az ő életét is meghatározta. Még akkor is, ha ő már nagyrészt csak jót kapott az élettől. Megszállott lovaspóló-játékos, aki aztán a drágakő- és ékszerszakmában találta meg a helyét. A hölgyek szomorúságára eláruljuk, évek óta nős, mi több, hűséges férj és egy gyönyörű kisfiú lelkes édesapja. Imád mesélni. Ebben a kötetben például egész eddigi életéről. Szeret nevetni. Megölelni másokat. Látványosan. De őszintén. Van benne képesség, hogy boldog legyen. Ez az adomány nem mindenkinek adatik meg. Aktuális boldogságát szereti megosztani másokkal. Szerintem belül a zakójában ez áll a címkén: a boldogság páros műfaj, gyerekek! Egy újpesti dandy, egy urbánus dzsentri, egy vágtázó apuka, egy áriázó lobbista. Csak akkor bulizik, ha úgy van és általában úgy van? Bennem általában azt a benyomást kelti, hogy Roger Moore volt a stylistja, és hogy ő tulajdonképpen nem más, mint Brett, a Minden lében két kanál angol úriembere. Csupán annyi az eltérés, hogy az ő mellényzsebéből gyakran topmodellek és világsztárok ugranak elő, és nem egy kézifegyver. Viszont a másik kanál is szeret ő lenni. Minden lében. Leben und leben lassen - mondaná erre, már itt, e kis bevezetőben, hogy azonnal bizonyítsa, ő jó fiú szeret lenni. Talán ezért is született ez a könyv. Hogy elmondhassa. Amit pedig elhallgat, azt majd megkérdezzük tőle személyesen. Gáborkám, tiéd a pálya! (Geszti Péter)