2001 elveszett világai

A 2001. Űrodisszeia történetét ma már mindenki ismeri, még azok is, akik különben nem SF-rajongók. Az ősember által feldobott csont, mely a levegőben pörögve egy űrhajónak adja át helyét, a Johann Strauss zenéjére keringőző űrállomás képe és az egykor LSD-tripként is reklámozott utazás a Csillagkapu világain át mind-mind ikonikus jelenetek a filmből, a regény pedig a lehengerlő vizuális élmény mellett is nyitva maradt számos kérdésre adott választ, ugyanakkor megőrizve művészi integritását, elrugaszkodva úgy a forgatókönyvtől, mint a kész mozitól.
A történet azonban sem a papíron, sem a vásznon nem lehetett teljes. Menet közben búcsút kellett venni bizonyos részletektől, amelyek felborították volna a gondosan kitervelt dramaturgiát. Rendkívül izgalmas részletektől. Mi lett volna, ha távoli őseink szemtől szembe találkoznak az Elsőszülöttekkel? Hogyan alakult HAL táncoló robotemberből mindentudó szuperszámítógéppé? Honnan jöttek a lefagyasztott kutatók, hogyan kerültek be az expedícióba? És végül mi történt még David Bowmannel a Csillagkapun túl, mielőtt Csillaggyermekként visszatért volna a mi világunkba?
Ebből a kötetből minden kiderül, és ráadásként elolvashatjuk a szerző forgatási naplóját a filmkészítés számára is különleges élményéről, a Stanley Kubrickkal folytatott közös munka kudarcairól és sikereiről.

Ha a 2001 fölébresztette érzelmeit, a tudatalattiját, a mítoszok iránti vágyát, akkor sikerrel jártunk.
Stanley Kubrick

A 2001-nek templomot kéne emelni, és abban vetíteni megállás nélkül, napi 24 órában.
John Lennon