GÖRÖG-PERZSA HÁBORÚK

A népek életében, akár a természetben, bekövetkeznek olyan hatalmas, földrengésszerű változások, amelyek meghatározzák sorsukat, jövőjüket. Ilyen volt a félelmetes árnyékként terjeszkedő, ókori Pezsa Birodalom nyomulása, ami 8 Kr. e. VI. és V. század fordulóján végveszélybe sodorta a páratlanul diadalmas hellén kultúrát. Amikor történelme eme legdrámaibb órájában meg kellett menteni a görög civilizációt, nem a spártai oIigarchiában felnőtt, csak az erő kultuszában és a mindennapos fegyveres gyakorlatban edzett harcosok mentették meg. A marathóni, plataiai, szalamiszi csatákban, szárazföldön és tengeren az athéni demokrácia polgárai győzték le, verték vissza és bátortalanították el a perzsákat. Ők voltak a jog szerint, kötelességből harcoló katonák, akiket a nép által választott hadvezérek irányítottak. Később a görög-perzsa háborúkat új dimenzióba fordította a fiatal makedón uralkodó, Nagy Sándor. Ekkor már a görögök léptek fel támadólag. De nemcsak a perzsák legyőzése vezette Sándor üstökösszerű életpályáját. Felfedezte és meghódította az eddig ismeretlen világot, s bár megtehette volna, nem pusztította el. Okosan kiegészítette, gazdagabbá tette vele a hellén kultúrát, s tettei nyomán így változott meg az emberiség civilizációjának arculata.