A gésák gésája

Álarc vagy valóság?
Kik ők? Örömlányok vagy művelt, az ősi japán művészetekben jártas nők, kiknek feladata a férfiak szórakoztatása, kiszolgálása. Akik szépségükkel és egész életükkel szolgálnak, de a szerelem számukra gyakran csak illúzió.
Kik ők és miért vállalják ezt, a mi számunkra oly idegennek tűnő foglalkozást?
Nehéz megmagyaráznom, kislányként miért határoztam el, hogy gésa legyek. Miért dönt úgy egy szüleit rajongásig szerető gyermek, hogy elhagyja őket? Erre próbálok magyarázatot adni."
Mineko Iwasaki

Hosszú esztendők kellenek ahhoz, hogy elsajátítsa mindazt, amire egy gésának a háromszáz éves hagyomány szerint szüksége van. Megaláztatásokkal és büntetésekkel kell szembenéznie, de mindvégig az erő és elszántság hajtja, hogy kiváló táncos és országának leghíresebb gésája legyen.
Az álom beteljesült, Mineko több, mint egy évtizeden át Japán leghíresebb gésája volt. Szavaiból mély bölcsesség és érzékenység csendül ki. Történetét abban a reményben írta meg, hogy az majd segít fellebbenteni a fátylat Japán kulturális történelmének misztikus és félreértelmezett világáról, mely a gésákat körüllengi.
Élete ihlette meg Arthur Goldent az Egy gésa emlékiratai című könyv megírásakor.