PÁRIZS

Minden városnak, akár az egyes embereknek, megvan a maguk élettörténete. Csakhogy a város élettörténete a benne lakók sorsának kusza szövedékéből áll össze, és nem ismer időbeli határokat. Fokozottan igaz ez egy olyan városra, amely alapítása óta az európai kultúra és civilizáció középpontjában áll. Edward Rutherfurd eposzi igényű nagyregényében Párizs életét meséli el, mégpedig néhány család évszázadokon átívelő történetének megrajzolásával. Találkozunk itt konzervatív, arisztokrata dinasztiával és kétkezi, forradalmi eszméket valló munkáscsaláddal csakúgy, mint a város gazdasági vérkeringését biztosító polgári és üldözött zsidó famíliával. A generációk sorsa úgy fonódik össze, mintha az egymást váltó nemzedékek az előző feladatot folytatnák, vagy éppen az ősök átkát szenvednék el. Egyvalami mégis összetartja ezt a sokféle sorsot, a világ úgy hívja: PÁRIZS. Rutherfurd lenyűgöző tablójának szemlélése közben végigkövethetjük a Fény Városának viharos történelmét, de mindig a felemelkedő vagy éppen elbukó emberi sorsok fénytörésében. Hogy amikor az olvasó befejezi ennek a könyvnek az olvasását, az egyik szereplő megvilágosodását átélve kimondhassa: Rájöttem, hogy az élet csodás, és hatalmas misztérium.