A szeretet gyógyszer, nem jutalom

Milyen csodálatos szerv a mi aprócska nyelvünk: származhat belőle gyógyír a lelki sebekre, de lehet méreg is, elsimíthat feszültségeket és okozhat óriási galibákat, lelket önthetünk másokba vagy vigasztapaszokkal zárjuk be a szenvedő ember száját, hogy elhallgattassuk, önbizalmat adhatunk és földbe döngölhetünk vele másokat. Az igazságot a másik arcába vághatjuk mint a mosogatórongyot, vagy tapintatosan megkínálhatjuk vele. Hogy ugyanaz az apró testrész mi mindenre képes, attól függ, hogy a kormányos, vagyis mi magunk, milyen iránytű szerint éljük életünket. Böjte Csaba gondolatainak gyűjteménye a párbeszédről, a bizalomról, a megbocsátásról nem módszertani útmutató, különféle kommunikációs és konfliktuskezelési technikák pontokba szedett felsorolása. „A szív bőségéből szól a száj” – tanítja a Szentírás, Csaba testvér is a szívünk, lelkünk, gondolataink, tetteink iránytűjét igyekszik a Szeretet gyújtópontja felé állítani. Természetesen azt szeretnénk, ha szavaink mindig áldást hoznának. Azokra, akiknek mondjuk, és magunkra is. Amíg ez nem sikerül mindig (esetleg csődöt mondunk az év 366. napján, előtte legkevesebb 365-ször), szükségünk van irgalomra. Irgalomra, ha a szavakat mi mondjuk, és irgalomra, ha a szavakat nekünk mondják. Ha elcsüggednénk, elkeserednénk, megfáradnánk küzdelmeinkben, lapozzuk fel Csaba testvér gondolatait, bizton felfrissíti lankadó lelkierőnket és erőt ad az újrakezdéshez! Ez Böjte Csaba Füves könyv-sorozatának negyedik kötete. (Előző kötetek: A mindennapi kenyérnél is fontosabb a remény; Az igazgyöngy fájdalomból születik; A virág a fény felé hajlik.)