Édith Piaf - Rózsa és tövis

Nem bánok semmit sem. Pedig kijutott neki bőven. Olyan párizsi családban világra jönni, ahol a nagymama bolhaidomár, az anya utcai énekesnő, az apa vásári mutatványos, és ahol a cumisüvegbe piát is kevernek, hogy a gyerek jobban aludjon, nem mindennapi örökség. És akkor a másik nagymamáról még nem is beszéltünk, aki legalább vidéken lakik, és tisztességes szakmája van: szakácsnő. Igaz, hogy egy bordélyban... Abban a bordélyban, a jó vidéki levegőn szedi össze magát ez a csenevész kis párizsi veréb. Ezer szerencséje, hogy félvakon kerül a műintézménybe, így legalább csak azt érzékeli, hogy a jó illatú, kedves lányok kimosdatják, kezeltetik, kényeztetik, esténként mesélnek neki, törődnek vele, még iskoláztatják is! Miután a lányok kikupálták, apja visszaviszi a párizsi flaszterre, mert észreveszi, hogy a gyerek egyetlen anyai öröksége, a hangja, páratlan a maga nemében. A francia zászló és Coco Chanel mellett ez a hang, ez a törékeny figura ma már Franciaország harmadik jelképe. Sanzonjait világszerte nagy művészek tartják műsoron. Édith Giovanna Gassion, a kis veréb - piaf - nem bánt meg semmit. Sem az utcai karriert, amiről nem tehetett, sem a sok szeretőt, akiket magának köszönhetett, sem azt, hogy betegesen tékozolta magát. Fordította: Orbán Gábor