A hatodik kihalás

Az elmúlt félmilliárd évben öt nagy kihalási hullám söpört végig a Földön, ötször történt már meg, hogy drámai módon csökkent a fajok száma. Manapság, ha összeillesztjük a világ minden tájáról szinte naponta érkező híreket, rájöhetünk, hogy a hatodik kihalás napjait éljük!
És a felelősség ezért minket, embereket terhel! Nem hivatkozhatunk aszteroida-becsapódásra, vulkáni tevékenységre, kontinensvándorlásra. Nem, mi magunk pusztítjuk a világot. Ugyanakkor sokan sokat tesznek, hogy megmentsék, amit csak lehet. Elszánt biológusok gyűjtik össze, gondozzák és szaporítják az arany csonkaujjú békákat Panamában, a szumátrai orrszarvút európai és amerikai állatkertekben, a hawaii varjút Kaliforniában. Ausztrália partjainál egymást váltó tudóscsoportok dolgoznak a korallok fennmaradásáért.
Tudatos lények először (és valószínűleg utoljára) tapasztalhatnak meg ilyen ritka földtörténeti eseményt. Az emberiség öröksége a hatodik kihalás lesz... amely már el is kezdődött.

Elizabeth Kolbert évtizedekig volt a New York Times és a New Yorker újságírója. Közben több könyve jelent meg, a 2006-os Field Notes From a Catastrophe (Helyszíni jegyzetek egy katasztrófáról) szakmai körökben nagy sikert aratott. A hatodik kihalás a 2015-ös év egyik legnagyobb könyvsikere volt az Egyesült Államokban! A szerzőnő férjével és fiaival Massachusettsben él.

"Hatásos... Kolbert végigvezet a kanyargós úton, amelyet a tudósok is végigjártak, amíg előálltak a kihalás koncepciójával. Mostanra felismertük, hogy mi magunk is felelősek vagyunk érte. A hatodik kihalás segít felfogni a helyzet komolyságát." (Al Gore)

Fordította: Tábori Zoltán