Pilicke meséi

Biztos vagyok benne, hogy Meseország megannyi zegzugában barangoltál már. Szeretek ott kóborolni jómagam is. De hogy itt, ebben a világban is járnak-kelnek a tündérek és manók – erre bizony nem kötöttem volna fogadást. Egészen addig hitetlenkedtem, míg egy napon találkoztam egy aranyos kis fűzöld színű manócskával. Épp csipkebogyót szedtem az erdő szélén, amikor ez a fura lényecske egyszer csak ott termett a lábam előtt. Soha nem láttam még hozzá hasonlót! Mikor elém pottyant, megszólalni sem bírtam. Kiderült, Pilickének hívják, és egy fantasztikus országból, Színiából, a színek birodalmából érkezett. A kíváncsisága hozta őt a földi világba, de vaksi fehér holló hátán utazva balszerencse érte: leesett. Kicsit meg is sérült, ezért aztán hazavittem, hogy otthon ápolgassam. Nem telt bele sok idő, s megismerkedhettünk egymás barátaival, kalandjaival: a tarka agancsú szarvasbocival, az ezerszínű sünnel, és egy hencegő kismókussal is. A leghatékonyabb gyógyszernek a mesemondás bizonyult, így Pilicke rövid idő múlva jobban érezte magát. A meséket, és mindazt, ami e három nap alatt történt, ez a mesekönyv rejti.