ISTENT A KŐBEN

Ritkán áll módunkban a történelem egy adott szakaszát két ennyire ellentétes nézőpontból szemügyre venni. A nagy háborúban Kajjum a brit hadseregben harcol, de megsebesül, egyik szemét elveszítve hazatér, és az indiai erőszakmentes mozgalom híve lesz. Vivet eleinte csak a régészet és főleg a vonzó Tashin bej érdekli, de ahogy a történet eseményei sűrűsödnek, egyre jobban megérti és képviseli azt a nézetet, hogy egymás kultúráját tisztelni kell, védeni, akár a saját kultúránk ellenében is. A világ éppen attól lesz élhető hely, ha a különbségek nem ellentét forrásai, hanem a közös kincsestár egyformán felbecsülhetetlen darabjai. A történet Törökországban kezdődik az I. világháború előtt, és az indiai Pesavár városába érkezünk meg. Ez a Pesavár, Shamsie városa csupa élet, lüktető szíve a bazár, a Mesélők utcája, ahol a pastu történelem íródik a gyakran inkább másra figyelő közönség szeme láttára. A történet csúcs- és gócpontja az 1930. április 23-i tömeggyilkosság a Mesélők Bazárjában. Négyszáz embert lőttek agyon, a vértelen és fegyvertelen ellenállás itt vált országos mozgalommá, mikor zavargástól tartva megtagadták a várostól, hogy tisztességgel eltemethesse halottait. Az Istent a kőben magával ragadó történet barátságról és árulásról. Világ körüli utazás elbukott és leigázott birodalmak szívébe, emlékeztető, hogy mindannyiunknak megvan a helyünk a történelem káoszában, és hogy milyen sok minden veszett el, de nem merülhet feledésbe sosem. A huszadik század első felében járunk, de visszanyúlunk a perzsa Dáriosz idejébe, a régészek egy abból a korból fennmaradt, csodálatos fejéket keresnek. Az indiai Kajjum és az angol Viv két szálon futó, össze-összetalálkozó ikertörténete mégsem csak a szépirodalmi igényű forrásmunkák palettáját gazdagítja. Barangolunk Pesavárban, járunk a Mesélők utcáján, hallunk versbe szedett legendás történetet, látjuk a piacot, az írástudók asztalait, a tiltott házak hölgyeit, tanúi leszünk emberi sorsoknak, gyerekek tudásért, nők emberi jogokért folytatott küzdelmének. És annak is, hogyan vonulnak ki az országból a brit katonák az erőszakmentes mozgalom híveinek lemészárlása után. Figyeljük a pakisztáni nemzeti hőst, a határvidék Ghandiját, aki nem akarja, hogy Pakisztán önálló állam legyen, mert fontosabbnak tartja, hogy India egységes maradjon. Érezzük a piac fűszeres illatát, az olajfákkal párbajozó szellőt. Szerző bemutatása: Író csak úgy lehet az ember, ha azt feltételezi, hogy létezik olyan olvasó, aki többet tud nála a regénye minden részletéről még arról is, hogyan kell megírni egy jó mondatot , és neki írja a könyvet. Kamila Shamshie gyűlöli a fölényes hangot, de az író feladatának tartja, hogy írásai segítségével állást foglaljon közügyekben. A pakisztáni származású angol író 1973-ban született Karacsiban. Családjában a negyedik női írónemzedéket képviseli. Amerikában tanult, 2007-től brit-indiai kettős állampolgár, egyszerre áruló és elárult, ahogy azt írta magáról. Szülőföldjét élete vásznának nevezi, a Kőbe vésett istenek a hetedik könyve, 2015-ben jelölték érte a legjobb történelmi regényért járó Walter Scott-díjra. Díjak, jelölések: 2015. Walter Scott-díj jelölés 2009. Muszlim írók díja 2009. Orange-díj 2004. Patras Bokhari-díj (Pakisztán) 2002. Mail on Sunday/John Llewellyn Rhys-díj 2000. Mail on Sunday/John Llewellyn Rhys-díj 1999. Miniszterelnöki irodalmi díj (Pakisztán) Elsőosztályú, intelligens, életteli, magával ragadó. (Daily Mail) Szerelem, politika, történelem minden benne van. (Sunday Telegraph) Megindító történet szerelemről és árulásról, nagylelkűségről és brutalitásról, szereplői sokáig kísérik az olvasót. (Financial Times) Shamshie szenvedélyes kíváncsisága a birodalmak fejlődésével, hanyatlásával és bukásával kapcsolatban igazán élvezetes olvasmánnyá teszi a könyvet. (The Guardian)